REDUNDANCIA vs. INFORMÁCIÓ

Mindennek (jelenségnek, eszköznek, terméknek) van egy íve.
A termékciklust alapul véve, minden megjelenik, növekszik, elterjed, végül hanyatlik.

A web 2-es eszközök, a social media most az elterjedés, sőt a telítődés szakaszába léptek, ahol a zaj,  a redundancia jelentősen meghaladta már az információt.

És itt jön a lényeg: ma a piacon lévő rendszerekben nincs meg a hatékony szűrés lehetősége. Csak egy példa:
"Egy gyakornoki pályázaton 37 főből álló csapat szűrte ki a rengeteg tweet közül a legjobbakat." (Forrás: itt)
Kinek van erre manapság ideje, kedve, energiája? Főleg magánemberként.
Nem véletlen a Facebook lassulási üteme a fejlett országokban, és a web2-ből kiábránduló felhasználók jelentős hányada.

Ennek kapcsán nagyon érdekes egy Twitter-fiókját törlő blogbejegyzése a kilépés okairól.

• Nem volt ideje a linkek olvasására, hiába mentette le azokat, később sose tért vissza hozzájuk.
• Az online ismerősökkel szemben bizalmatlanság alakult ki, ami az offline világban is el kezdett jelentkezni.
• Mivel egyre több ismerőst ismert meg, a velük folytatott beszélgetések rövidültek, és ez a minőség rovására ment.
• A minőségi beszélgetések viszont hiányoztak neki...

Úgy látszik hiába fejlődnek ilyen gyorsan a technikai eszközök, van ami mélyebben van kódolva az emberi természetben, gondolok itt például a Dunbar-féle 150-es számra, amiről először Csányi Vilmosnál olvastam, vagy akár a 3D-re, amivel kapcsolatban egy amerikai filmes írta, hogy az a szem evolúció során kialakult fókuszálási technikája miatt zsákutca.

Az információs túlterhelést (information overload) nem tanultuk még meg kellőképp kezelni. És amíg erre nem születnek megoldások, egyre többen húzzák ki a dugót, amiről szinte napra pontosan egy éve írtam itt.

A fentiek talán arra is választ adnak, hogy miért nem frissült ez a blog sem egy ideig...