Conference Conservatism Cycle - hatékonyak-e a hagyományos konferenciák?

Martin Weller (már megint) nagyon érdekes és aktuális dolgokról ír blogjában: Mi az értelmük a hagyományos konferenciáknak a mai nyitottabb, gyorsabb világban?

Konferenciaszervezőként kissé keserű tapasztalatait osztja meg. Ma a konferenciák többségét kitevő hagyományos, offline, fizetős konferenciákat szerinte a következő kérdések mozgatják:

Cycle

View more presentations from Martin Weller.

Ahhoz, hogy egy konferencia életképes legyen, szükség van résztvevőkre, akik befizetik a részvételi díjat.
Ahhoz, hogy a résztvevők részt vehessenek a konferencián, szükségük van támogatásra az intézményük (egyetem, kutatási projekt) részéről.
Ahhoz, hogy részvételüket igazolják előadást kell tartaniuk.
Az előadásnak előzetes "peer-review-n" kell átesnie, az elfogadott előadást a résztvevők önéletrajzukban szerepeltethetik. (Publish or perish, ugye.)
A részvevők csak olyan konferenciákra mennek, melyek biztosítják ezt.
Vagyis, ahhoz, hogy egy konferencia életképes legyen szükség van...

Szerinte bár új (online) lehetőségek adottak, mégis az eddigi hagyományos módon megy a konferenciák szervezése. Az eddigi hagyományos gyakorlat kritikájaként a következő felvetéseket fogalmazta meg:

• Ha a peer-review továbbra is fontos, akkor mi a helyzet azzal a nyitottabb modellel, amikor is az előadástervezetről, absztraktról minden küldött az előadás előtt szavaz? 
• Miért nem használjuk az internetet az információ terjesztésére (pl. az előadás előzetes közzétételére (video vagy slidecast formájában) és aztán a személyes találkozót annak megvitatására?
• Nem lehetnének-e gyakorlatiasabbak a szekciók, és azokat azzal a céllal megtervezni, hogy fejlesszenek, hozzanak létre valamit. Ez a valami lehetne egy oldal, tananyag, kód, irányelvek gyűjteménye stb. De jelenleg a kimeneti oldalon, eredményként csak a szép, barna bőrszín és a másnaposság marad.
• Néhány embert tényleg érdemes megnézni előadóként. A konferenciák egy kisebb részén csak nekik kellene szerepelniük.
• Működnének-e az eddigi műfaji megkötöttségekkel szemben nyitottabb előadásformátumok, mint pl. egy tetszőleges témával kapcsolatos két perces beszéd, felszólalás?
• Ha a konferenciáknak valóban hálózatok, kapcsolatok létrehozása a célja, lehetséges lenne-e az embereket előzetes beszélgetések és érdeklődéseik alapján csoportok alakítására ösztönözni, melyek célja kutatási projektek létrehozása lenne?

Konferenciák után és előtt érdekesek ezek a kérdések, még akkor is, hogy ha el lehet intézni az egészet azzal, hogy "tetszettek volna sikeres konferenciát szervezni".